rég írtam már, mi? de attól függetlenül még ugyanúgy tele a tököm.

Másfél hét és tavaszi szünet, 21 nap, és Con

All Time Low - For Baltimore

(megj.:a bejegyzés címe nem rám, hanem arra a The Cab dalra utal, ami már napok óta a fejemben megy. Hé, az a dal nagyon fülbemászó)

Mindjárt vége a márciusnak. Ami jó. Mert nem szeretem a márciust. Unalmas, vontatott és túl lassú hónap. Márciusban nem történik semmi, még szünet sincsen. Ráadásul ugye az év eleje már elmúlt, az már rég mögöttünk van, de az év vége meg még olyan kibaszott messze van, hogy belehalok. Egy volt osztálytársam szavaival élve: a március a leggecibb hónap.

Nézzük, mi történt a héten.

Hétfőn 17.-e volt, azaz Szent Patrik nap, amit a suliban is megtartottunk - ez annyiból állt hogy zöldbe kellett jönni, és szünetekben ír zenét játszottak. Édes jelenés lehettem: zöld póló, zöld felső, lila gatya, zöld-szürke cipő, ami feltörte a lábam, és a halálfejes kendőim helyett két zöld kendő. Kretén-senpaion bezzeg csak egy libafos pulcsi volt, meg az egyik csuklóján az a rettenet neonzöld óra, a másikon meg a zöld kendője.
Rita hajába meg belefontam egy zöld szalagot, amit direkt azért vittem be a suliba.

Kedden nem mentem suliba, negfázásra hivatkozva, őszintén szólva meg csak tele volt a tököm. Kb. 7 óra alatt végigtoltam Rinmaru visual noveljének, az Ascensionnak hétfőn kijött 3. fejezetét, és meg kell mondjam, megérte. Reggel meg Tonari no Kaibutsu-kunt rewatcholtam *-*

Szerda, vissza a suliba. Próbáltam Celinát tömegsporton a "terv"ről faggatni, miközbne három sulikört "futottunk", de mindhiába.
Irodalmon elkezdtük az Újszövetséget. Igen, az olyanokat, mint mondjuk Máté evangéliuma.

Csütörtök, ó, édes csütörtök. Csütörökön semmin sem szabad meglepődni, az egy fura nap. És nem csak azért, mert Celina egész nap "Jucust" kereste. A Kreténbékán egy kanárisárga póló volt, szóval messziről kiszúrtam mindig. (Bár ugyan reggel pont a karán fölött álltunk a folyosón, és tökéletes lett volna a rálátásom, ha "Jucika" nem takar minduntalan be. Szerintem az a csaj akkor is direkt csinálja.)
Japánon Miya-san befont egy tincset a hajamból kalászba. (Igen, ez valahogy fontosabb volt, mint a kanjik :'D)
Tesi órán nincs is jobb, mint '70-es évek beli retró diszkószámokra bemelegíteni... Az egyik lassúra Nanával elkezdtünk keringőzni.
Ének előtt néztük Celinával, hogy a tízcé japános egysége a színpad előtt sokasodik, Nana, Viki, Anna és Rita közreműködésével. Próbáltam ignorálni a tényt, hogy mennyire jó kedvük lehet a társaságában, és inkább csak arra a kanárisárga rettenetre koncentráltam, aki mellett óra után még el is mentem - mesterfokon űzi az ignorálásom. Jól tudom, hogy lát.
Oh, és Miya összejött a Mártonnal. Ami kettős érzelmeket kreál bennem - örülök Miyának, de sajnálom is Nanát. Ugyanis Miya Nana legjobb barátja (volt), Márton pedig Nana szerelme...

Péntekkor (igen, péntekkor) Víz és Föld világnapját tartottunk a suliban, ami azt jelentette, hogy nem volt tanítás, csak két 90 perces előadást kellett kiszenvedni, és délben szélnek eresztettek minket. Több előadás is volt, ezekre lehetett jelentkezni, de mivel ezeknek kötött a létszáma, ezért pakolgatták az embereket ide meg oda. Így kerültem első körben az ebédlőbe Bartókkal, Olivérrel és Dáviddal, ahol elvileg a "passzívházról" beszéltek nekünk. (Meg ne kérdezd, hogy mi az, mert nem tudom. Csak arra emlékszem, mikor utána az osztályban Oli és Dave kifigurázták) Szóval ülök ott a szélen Dávid mellett, és nézem, kik jönnek be. Meglátom a senpait az ajtóban, szokás szerint talpig zöldben, aki bejön, de azzal a lendülettel megy is ki. "Aha. Hogyne. Gyere csak vissza, told ide azt a randa képed, és szenvedj, szenvedj, ha már én is szenvedek". És voialá, visszajött, és beült hátra.
A második előadásra Olivér, Dávid, Celina és Tilla társaságában mentem, a rohammentőhöz. (elmondhatom magamról, hogy utaztam egy 25 milliós autóban) Ez ugye azért volt vicces, mert Olivérnek tűfóbiája van. Ott szívattuk szegénykét (főleg Dávid meg Brigi). Aztán mentünk egy kört a mentőautóval. Majd mehettünk be a suliorvoshoz elsősegély-oktatásra... A vége azért volt poén, mert jött egy random rosszullétem, ami nagyon ritkán van, de ha van, akkor minden előzetes bejelentés és következmény nélkül jön. Enyhe hányingerrel kezdődik, aztán kicsit szédülök, elhomályosodik a világ, mindenből lesz valami fura kékes derengés, zúg a fülem, és folyamatosan távolodik a külvilág. Arra emlékszem, hogy nekidőltem Celina vállának, arra gondlva, hogy "ő úgysem bánja", és próbáltam a hangokra öszpontosítani. Ez tartott úgy kb fél percig, mert utána menni kellett, de még akkor sem tértem igazán magamhoz. Celina rám nézett, és nem hitt a szemének: szó szerint (csekkoltam!) hullafehér volt az arcom, éreztem is, hogy kiszaladt belőle a vér. Utána csak jót röhögtem a többiek ámuldozásán.
Most lehet nyugodtan utálni, de Gréta és Zita szakítsanak már. Undorítóak. (Csak azzal van bajom, hogy én nem vagyok rájuk kíváncsi, és ezt egyikük sem képes felfogni, pedig ezzel az állásponttal nem vagyok egyedül.)
Reggel láttam a Búzát *-* >w<

Szombaton megnéztem a Napola - a Führer elit csapata címre hallgató filmet. Tetszett, jó volt. Eldöntöttem, hogy megpróbálom a MondoCon beküldős rajzversenyét Fanart és Original témában. Már csak azt kell kitalálnom, mit razoljak.

Vasárnap, a Mondo fb oldalán vannak képek a szombati XXI. Japán Szónokversenyről, ahova a csütörtöki alakulat is ment (tízcé+Nanáék). Nem fárasztalak a beillesztéssel, ha akarod, te is megtalálod: a Mondo oldalán fel van tölve 75 kép, a 69. lesz az, rögtön középen, kanárisárgában. 

Merhaba!

Olyan szívesen írnék, de ilyenkor bezzeg persze nincs miről xd Írhatnék arról, hogy az utóbbi napokban rászoktam pár Fall Out Boy számra, meg a Hey Brotherre, de ezen nagyon nincs mit résztelezni. (Meg gondolom a dizin is meglátszik azért xd)

Lusta is vagyok, gyakran jön rám az ismerős "unatkozom-de-semmihez-sincs-kedvem" szituáció ~o~ A nyár meg még ooolyan messze van, hogy belehalok (ezért utálom a márciust). Celina és Gréta nagyon akarják, hogy nyáron hagyjak fel jól megszokott hikikomori otaku életmódommal és szocializálódjak, de nekem nincs túlzottan sok kedvem hozzá, remélem azért érthető :3 Szóval megalkottam a tökéletes kifogást, ami tulajdonképp egy feltétel: csak akkor megyek, ha ott lesz egy bizonyos személy is. ˘^˘ és ezt nem azért találtam ki, mert annyira odáig volnék érte (az másodlagos), hanem mert tudom, hogy ez egyszerű ugyan, de kivitelezhetetlen feltétel uwu

I don't care what do you think, as long as it's about me~ *igen, zenét hallgatok írás közbe xd pedig általában nem szoktam* (eszembe jutott, hogy kedden, mikor rajzórán megkaptuk a lépcső szereksztésének fénymásolatát, én a hátulját teleírtam ceruzával FOB refrénekkel, és ugye ez olyan cuccos, hogy be kellett adni, mert a komplett suli ezt használja valszeg már jó ideje, szóval gondoltam okozok néhány boldog pillanatot a fecni következő tulajdonosának, meg a mellette ülőknek)

Etto nee, lássuk csak... Átállítottam a dashboardom szájlát Shingeki no Kyojinoshra :3 kurzorostól-logóstól-ikonostul-mindenestül ^o^

Eléggé szar érzés, hogy egyszerre szeretném felkapni a vállamra a táskámat, és körbejárni a planétát, úgy, hogy nem nézek vissza; és paplan alá bújni, el a világ elől, örökre. Na, az előbbit hívom "elfojtásra váró világi vágyaknak" meg hasonló feleslegeknek - megvagyok én nélkülük is :3 Végülis, ha velem maradnának, sok minden nem változna - nem tudnék így sem tenni értük, csak fájnának, az meg kinek kell.
Ezért sem szeretem a tavaszt, meg a nyarat c: télen és ősszel nem kell különösebb indok az embernek, hogy miért marad egész nap otthon, és miért depressziós. A melegebb időkben viszont a korombeliek elmennek bulizni, meg szórakozni, nekem meg eszembe jut, hogy nincs kivel és nincs hova mennem...

Güle güle,

Chiaki

Алло!

Gréta és Celina terveznek valamit. Ez már biztos. És ezt nem azért mondom, mert üldözési mániám van, és összeesküvés elméleteket gyártok, ezt tőlük maguktól tudom.

Úgy szereztem tudomást a dologról, hogy hármasban sétáltunk a folyosón, és gondoltam megtöröm a csendet, feltettem egy ártatlan kérdést: "Na, van valamilyen ötletetek?" A kérdést félig-meddig viccnek szántam, úgy voltam vele, hogy az én helyzetemből csak csoda tudna előre jutattni. (A hátrafele haladáshoz köszönöm, nem kell segítség, megy az magamtól is.) Ekkor Gréta felkapta a fejét, és a jobb oldalamon kopogó Celkához fordult: "U, emlékszel, mit beszéltünk? Tudod.. a terv!" Celina először értetlenül nézett rá, de Gretta valamit a fülébe súgott, mire elkezdett bólogatni, és röhögcsélni... Értetlenül néztem rá, úgy éreztem, kihagynak valamiből. Akkor azt mondták, a világmegváltó tervnek még csak az első fele van meg.

Eleinte mindketten azt mondták, mikor rákérdeztem, hogy "semmi", és a másikra fogták, hogy ő hülyéskedett. Azóta eltelt egy kis idő (másfél, talán két hét), és kicsit többet tudtam meg. Nézzük csak. (Hétpecsétes államtitkokat fejtek éppen xd Gondolom nem érdekel túl sok embert, ezért most kaptok egy kis "bővebbent")

Eeetto ne, szívesen írnék, csak nincs miről xd érdekes dolgok történnek, de annyira nem érdemes szóra, és nem akarlak untatni. 

Lényegében kezd elegem lenni az egészből, de olyan messze a nyári szünet, ráadásul lehet, hogy még akkor sem lesz nyugtom, és nem csak azért, mert Rita mindenképp el akar menni velem a japán táborba.

Lehetnék pár fokkal boldogabb is, várhatnám az elkövetkendő eseményeket... De egy bizonyos dolog miatt ez most valahogy nagyon nehezemre esik.

#Chiiout