2014.03.20. 17:48, Chiaki
(megj.:a bejegyzés címe nem rám, hanem arra a The Cab dalra utal, ami már napok óta a fejemben megy. Hé, az a dal nagyon fülbemászó)
Mindjárt vége a márciusnak. Ami jó. Mert nem szeretem a márciust. Unalmas, vontatott és túl lassú hónap. Márciusban nem történik semmi, még szünet sincsen. Ráadásul ugye az év eleje már elmúlt, az már rég mögöttünk van, de az év vége meg még olyan kibaszott messze van, hogy belehalok. Egy volt osztálytársam szavaival élve: a március a leggecibb hónap.
Nézzük, mi történt a héten.
Hétfőn 17.-e volt, azaz Szent Patrik nap, amit a suliban is megtartottunk - ez annyiból állt hogy zöldbe kellett jönni, és szünetekben ír zenét játszottak. Édes jelenés lehettem: zöld póló, zöld felső, lila gatya, zöld-szürke cipő, ami feltörte a lábam, és a halálfejes kendőim helyett két zöld kendő. Kretén-senpaion bezzeg csak egy libafos pulcsi volt, meg az egyik csuklóján az a rettenet neonzöld óra, a másikon meg a zöld kendője.
Rita hajába meg belefontam egy zöld szalagot, amit direkt azért vittem be a suliba.
Kedden nem mentem suliba, negfázásra hivatkozva, őszintén szólva meg csak tele volt a tököm. Kb. 7 óra alatt végigtoltam Rinmaru visual noveljének, az Ascensionnak hétfőn kijött 3. fejezetét, és meg kell mondjam, megérte. Reggel meg Tonari no Kaibutsu-kunt rewatcholtam *-*
Szerda, vissza a suliba. Próbáltam Celinát tömegsporton a "terv"ről faggatni, miközbne három sulikört "futottunk", de mindhiába.
Irodalmon elkezdtük az Újszövetséget. Igen, az olyanokat, mint mondjuk Máté evangéliuma.
Csütörtök, ó, édes csütörtök. Csütörökön semmin sem szabad meglepődni, az egy fura nap. És nem csak azért, mert Celina egész nap "Jucust" kereste. A Kreténbékán egy kanárisárga póló volt, szóval messziről kiszúrtam mindig. (Bár ugyan reggel pont a karán fölött álltunk a folyosón, és tökéletes lett volna a rálátásom, ha "Jucika" nem takar minduntalan be. Szerintem az a csaj akkor is direkt csinálja.)
Japánon Miya-san befont egy tincset a hajamból kalászba. (Igen, ez valahogy fontosabb volt, mint a kanjik :'D)
Tesi órán nincs is jobb, mint '70-es évek beli retró diszkószámokra bemelegíteni... Az egyik lassúra Nanával elkezdtünk keringőzni.
Ének előtt néztük Celinával, hogy a tízcé japános egysége a színpad előtt sokasodik, Nana, Viki, Anna és Rita közreműködésével. Próbáltam ignorálni a tényt, hogy mennyire jó kedvük lehet a társaságában, és inkább csak arra a kanárisárga rettenetre koncentráltam, aki mellett óra után még el is mentem - mesterfokon űzi az ignorálásom. Jól tudom, hogy lát.
Oh, és Miya összejött a Mártonnal. Ami kettős érzelmeket kreál bennem - örülök Miyának, de sajnálom is Nanát. Ugyanis Miya Nana legjobb barátja (volt), Márton pedig Nana szerelme...
Péntekkor (igen, péntekkor) Víz és Föld világnapját tartottunk a suliban, ami azt jelentette, hogy nem volt tanítás, csak két 90 perces előadást kellett kiszenvedni, és délben szélnek eresztettek minket. Több előadás is volt, ezekre lehetett jelentkezni, de mivel ezeknek kötött a létszáma, ezért pakolgatták az embereket ide meg oda. Így kerültem első körben az ebédlőbe Bartókkal, Olivérrel és Dáviddal, ahol elvileg a "passzívházról" beszéltek nekünk. (Meg ne kérdezd, hogy mi az, mert nem tudom. Csak arra emlékszem, mikor utána az osztályban Oli és Dave kifigurázták) Szóval ülök ott a szélen Dávid mellett, és nézem, kik jönnek be. Meglátom a senpait az ajtóban, szokás szerint talpig zöldben, aki bejön, de azzal a lendülettel megy is ki. "Aha. Hogyne. Gyere csak vissza, told ide azt a randa képed, és szenvedj, szenvedj, ha már én is szenvedek". És voialá, visszajött, és beült hátra.
A második előadásra Olivér, Dávid, Celina és Tilla társaságában mentem, a rohammentőhöz. (elmondhatom magamról, hogy utaztam egy 25 milliós autóban) Ez ugye azért volt vicces, mert Olivérnek tűfóbiája van. Ott szívattuk szegénykét (főleg Dávid meg Brigi). Aztán mentünk egy kört a mentőautóval. Majd mehettünk be a suliorvoshoz elsősegély-oktatásra... A vége azért volt poén, mert jött egy random rosszullétem, ami nagyon ritkán van, de ha van, akkor minden előzetes bejelentés és következmény nélkül jön. Enyhe hányingerrel kezdődik, aztán kicsit szédülök, elhomályosodik a világ, mindenből lesz valami fura kékes derengés, zúg a fülem, és folyamatosan távolodik a külvilág. Arra emlékszem, hogy nekidőltem Celina vállának, arra gondlva, hogy "ő úgysem bánja", és próbáltam a hangokra öszpontosítani. Ez tartott úgy kb fél percig, mert utána menni kellett, de még akkor sem tértem igazán magamhoz. Celina rám nézett, és nem hitt a szemének: szó szerint (csekkoltam!) hullafehér volt az arcom, éreztem is, hogy kiszaladt belőle a vér. Utána csak jót röhögtem a többiek ámuldozásán.
Most lehet nyugodtan utálni, de Gréta és Zita szakítsanak már. Undorítóak. (Csak azzal van bajom, hogy én nem vagyok rájuk kíváncsi, és ezt egyikük sem képes felfogni, pedig ezzel az állásponttal nem vagyok egyedül.)
Reggel láttam a Búzát *-* >w<
Szombaton megnéztem a Napola - a Führer elit csapata címre hallgató filmet. Tetszett, jó volt. Eldöntöttem, hogy megpróbálom a MondoCon beküldős rajzversenyét Fanart és Original témában. Már csak azt kell kitalálnom, mit razoljak.
Vasárnap, a Mondo fb oldalán vannak képek a szombati XXI. Japán Szónokversenyről, ahova a csütörtöki alakulat is ment (tízcé+Nanáék). Nem fárasztalak a beillesztéssel, ha akarod, te is megtalálod: a Mondo oldalán fel van tölve 75 kép, a 69. lesz az, rögtön középen, kanárisárgában.