Igen, tudom, ronda lusta disznaj voltam, és szinte egész októberben nem írtam xd ősztinén szólva nem is volt nagyon miről írnom, na de! Azért lássuk, hátha mégis össze tudok hozni valamit ~ 

*szorgosan gépel*

Egyébként rájöttem, hogy simán lehet engem depressziósnak nézni, aminek az oka az elfojtott feszültség és napjaim monotonitása. A szürkeség csak pale blogban menő :<

Nem írásom legfőbb oka talán az volt, hogy kegyetlenül belebuzultam az őszi szünet alatt az American Horror Storyba. Kurvajóóó. Imádom az első évadot, fav fav fav. Az Asylum se semmi, Shally a hajtesó ribanckurvám *-*/ A Coven nem is félelmetes :c De azért japán háziba az AHS-ről írtam, mint őszi szünet elfoglaltság. Heh. 

Egyébként wtf, most így marha elgondolkodva *ült és nézett ki a fejéből* azon tanakodtam, mit is kéne írnom, erre látom, hogy baszki a zászlóknál már 41 van kígyűlve xD a maximum 42, szóval már csak egy befutónk lehet. Lehetne az Japán heha De wétéef, hogyapinámba. Honnan. Ennyire azért ne szeressetek, ennyire aktív nem vagyok.

Ah, megvan. Ami rávett az írásra, kedden volt: "Blogot csinálnak?! Ezt meg kell írnom a blogomba..." (Eszembe jutott, hogy aktivizálok egy bloggert én is, de úgy döntöttem, hogy maradok itt, és ezt pofozgatom tovább. De azzal is kéne kezdeni valamit.) 
Lényeg a lényeg, a sök sötétállat (szeretem őket, meg minden, csak ez eléggé pofáncsapott) japánon kitalálta, hogy blogot csinálnak. (Úgy döntöttem, kiteszem pár helyre én is, hadd örüljenek, eszem a szájukat.) Fölrakjuk a dolgainkat, fogalmazásokat, cuccosokat japánról, sötöbö. És ki csnálja meg? Na ki? A leglelkesebb, Viki-san, akinek még soha életében nem volt blogja, és azt se tudja, hogyan kell hozzákezdeni. És kire nem hallgattak? Na kire? Kire fütyültek? Aki elég jártas már ezekben, meg a külömböző portálépítésre alkalmas helyekben, rááám. Ahhoz meg akkor épp eléggé "megsértődtem", hogy a mai órán szarjak a fejükre magas ívben. Túl büszke vagyok, és túlságosan akarok mindent a kezemben tartani.
Egyébként azt akarják, hogy ne mondjuk el a többi évfolyam japánosainak. Biztosak lehettek benne, hogy richtig elmondom.

Néha reggelente pár óráig dohányszagú a hajam. Tetszik.
Fanninak igaza volt, mert tényleg szeretem.
Nem, félre ne tesenek érteni, még mindig nem dohányzom xD Egyszerűen csak reggelente pont úgy kapom el a vonatot, hogy összefussak Esztiékkel, és velük menjek suliba. (Erre az a gecis gépszörny elhatározza, hogy csakazértis késni fog, hogy éppenpont ne érjem el azt a villamost. Köszii. Annyira fontos meg nem vagyok, hogy megvárjanak. Megemlíteni meg nem merem.) Ez egy éve egyébként elképzelhetetlen lett volna. Nem tudom, meséltem-e az egy évfolyammal felettem járó, általam csak "hordának" becézett társaságról. Tavaly kölcsönösen nem szívleltük egymást (amiről azóta se esett szó), viszont az augusztusi szaktáborban beállt egy számomra is meglepő (bár nem bántam, sőt) pálfordulás, amire elég nyitott voltam. Szóval azóta enyhült a légkör, ha szabad így mondanom.
Az út a suliba velük leginkább abból áll, hogy ők mesélnek, én meg hallgatom ~ De még az is jó, olyan jókat tudok röhögni. És jó érzés, hogy a folyosón már nem lesunyt fejjel, mogorván, pofákat vágva elsietek mellettük, hanem köszönök nekik. Myah. 
Szóval, igen, a reggel a napom fénypontja xDD Onnantól meg csak szenvedek a monoton szürkeségben, ami egyszer a sírba fog vinni.

Hiányzik az életemből az élet.

Mit írhatnék még? Más most nem jut eszembe. Szerintem pofozgatok kicsit az oldalon, meg kirakom a japános blogot. ("Az ötlet jó, csak ne lennétek ekkora naiv farkak... Ahh.")